Nyaralásunk során az ajándékok és szuvenírek egyre sokasodtak, a bőrönd viszont nem nőtt ezzel arányosan. Kénytelenek voltunk hát a hajtogatást és egyéb logisztikázást tökéletesíteni, és végül olyan tehetségessé váltunk ebben, hogy még mi is meglepődtünk.
A második kanadai napunk reggelén sokadszorra is összezártuk a bőröndöket, és elindultunk a Montréal központjában lévő Mont Royal hegyre (mily meglepő, erről a hegyről kapta a nevét a város is). Az egész hegy parkosított, tele sportolókkal, turistákkal, mókusokkal és mosómedvével! :)
A hegytetőről az egész város és folyó elénk tárul, kihagyhatatlan program az idelátogatóknak. Ezután a St. Joseph Oratóriumot néztük meg, ami nincs messze a hegytől, ahova évente több mint két millióan látogatnak el. Pontos adatot nem tudnék írni, de megérzésre pont ennyi, azaz kétmillió lépcső található a székesegyházban… és ha nem lenne ez elég valakinek, néhány hívő térden mászik fel a lépcsőkön!

A sok sétában eléggé elfáradtunk, úgyhogy ideje volt újra autóba ülni, hogy időben elérjük következő szálláshelyünket, az Ontario tó partján fekvő Kingston városát. Útközben letértünk a Thousand Island Parkway-re, ami közvetlenül a Szt. Lőrinc folyó kanadai partján halad.
A folyóban kb. 1800 kisebb–nagyobb sziget fekszik elszórva, egyeseken települések is vannak, de a legszebbek azok, amelyeken csak egy ház fér el. Az Ezer Sziget Nemzeti Parkot többféleképpen is megtekinthetjük, pl. hajóról, repülőről, illetve a folyón átívelő Kanadát és USA-t összekötő híd, a Thousand Island Bridge mellett lévő 1000 Islands Skydeck kilátótoronyból is.
Mi is felmentünk a kilátóba felvonóval, ahonnan fenséges körkilátásban lehet részünk, és jó időben ellátni egészen az Ontarió tóig, illetve New York állam északi részén lévő települések is láthatóak. A kilátóban dolgozó két kedves hölgy oda s vissza volt a magyar bankkártyáinktól, hogy milyen szépek és színesek, úgy tűnt nálunk ez a fajta dekoráció nem annyira megszokott.

A kis pihenő után továbbutaztunk Kingstonba, ami egy aranyos egyetemi kisváros, és mi pont ennek az egyetemnek a kollégiumában szálltunk meg. Este még sétáltunk egy jót a tóparton és városban, majd a helyi Burger Kingben elköltöttük ízletes vacsoránkat.

A 4. napon Kanada felé vettük az irányt, de nem volt egyszerű Bostonból kikecmeregni, közel 60 km-es kerülővel tudtunk eljutni egyáltalán a város északi végébe. Hosszú autókázás állt előttünk, amit igyekeztünk feldobni kirándulós programokkal, például a White Mountain hegység völgyében megálltunk a Franconia Notch State Park-ban, és felvonóval (az Aerial Tramway-el) felmentünk 1240 méter magasan lévő hegyre. Régen itt laktak és vadásztak az indiánok, ma már gondosan kialakított ösvényeken lehet bejárni a Cannon Mountain hegytetőt, és a kilátás is lenyűgöző: a szomszédos négy államot, sőt még Kanadát is látni! Elég jó dolguk lehetett az indiánoknak, amíg meg nem jelentek a sápadt arcúak.

A második nagyobb megállót a dimbes-dombos Vermont államban ejtettük meg, fagyiztunk Burlingtonban a Champlain tó partjánál, miközben kerestem egy kósza wifi-t, hogy hazatelefonáljak az Óhazába. A következő megálló a kanadai határ volt, és mivel egy nem kifejezetten forgalmas határátkelőt választottunk, tartottunk tőle, hogy gyanús lesz egy magyar család autóval. Felesleges volt a riadalom, a határőr hölgy pár fontoskodó kérdés után (pl. van nálunk fegyver, drog, alkohol, dohány?) utunkra engedett minket. Quebec tartomány végtelen útjai és szigorú sebességkorlátozásai, (100 km/h óra a maximális sebesség autópályán) fárasztóvá tették az utolsó száz kilométert, pedig igazán kipróbáltunk volna, mit bír a Chrysler.

Kanadában jártunk már, amikor kigyulladt a szegénységjelző az autóban, fogyóban a benzin, irány a benzinkút – az első tankolás! Hát… nem volt egyszerű. Kicsit hülyén éreztük magunkat, hogy hiába próbáltuk sehogy sem jött üzemanyag, úgyhogy kénytelenek voltunk segítséget kérni. Ekkor kaptuk a felvilágosítást, hogy „először fizetsz, aztán vehetsz” elv alapján működik a rendszer, és be kell írni, hogy hány dollár értékben szeretnénk vásárolni. Például beütök $20-t, kifizetem hitelkártyával, és csak utána tankolhatok. Nos, mi konkrétan azt sem tudtuk hány literes (vagy gallonos) a tank, ezért megegyeztem az üzletvezetővel, hogy csak most, csak nekünk blokkolja ki az állomást és hadd töltsük tele az autót. (Az utazásunk végére egészen belejöttünk persze. Akkor sincs probléma, ha több benzint fizetünk, mint amennyi belefér a kocsiban, ilyenkor be kell menni az üzletbe és visszakérni a bentragadt összeget.)

A nap vége felé sikeresen elértük Montréal-t, ami a Szent Lőrinc folyó egy nagyobb szigetén terül el, és a belvárosban sikerült szállást foglalni, az üvegfalú felhőkarcolók és irodaházak szomszédságában. A recepcióstól megtudtuk, hogy este nagy buli lesz a főutcán, úgyhogy hajnalig mászkáltunk a pörgős montréali éjszakában. Első pillanattól kezdve imádtam ezt a várost, az utcákat, a parkokat, a sikkes francia stílust és nyelvet (merthogy Quebec tartomány francia nyelvterület!), úgyhogy Kanada számomra megelőzte USA-t!

*Eh! - A kanadai beszélt angol nyelvben nagyjából azt jeleni: "Igaz?", "Elnézést", "Mi van?", "Ugye?"

Térképrészlet

A harmadik napon úgy döntöttünk nyakunkba vesszük a várost autó nélkül, és egy napba belezsúfoljuk Salem-et és Bostont is. Salem csupán fél órányira volt tőlünk, vonattal könnyen eljutottunk a boszik városába. Előtte azonban a népszerű Dunkin’Donuts-ban reggeliztünk, ahol sikerült megint úgy összekavarni a pultost, hogy a kértnél (és a blokkon szereplő tételeknél) több ételt adott ki nekünk.
Jóllakottan szálltunk fel a salemi vonatra, ahonnan megcsodálhattuk Boston ipari külvárosát, hanyag gyártelepeit és a mocsaras erdős-bokros tipikus massachusetts-i vidéket. A megfogó környezet gondolom századokkal korábban remek alapot adott a kísértet és boszorkány sztorikhoz…
Salem ebből azóta is elég jól megél, a város üzleteinek 90%-a boszorkányos ajándékbolt, jósnő, szellem múzeum, Witch-show stb. Gondoltuk a leghitelesebb, ha a városközpontban található Boszorkánymúzeumba befizetünk, és látunk pár korabeli tárgyat, feljegyzést vagy bármi izgalmasat. Ehelyett mit kaptunk? Showműsort! Bullshit kell az amerikaiaknak, hát adjuk meg a módját! Viaszbábuk, füstgép, horrorsztori, fények, villódzás, sikolyok! Ez itt a múzeum :)

Ezután még sétáltunk a városban, ami amúgy nagyon cuki, vöröstéglás, kisváros jellegű, barátságos és abszolút lakható. Ezután elindultunk vissza Bostonba, ami híres arról, hogy a turistáknak a látványosságokkal teli útvonalat a járdán vörös vonallal jelölik. Ezt Salem is koppintotta, ezért ez meglehetősen megkönnyítette a dolgunkat, eltévedni sem lehetett az állomástól. ( Ezt mi megcáfoltuk persze visszafele, de csak mert azt hittük tudunk rövidíteni és úgy elkeveredtünk, hogy lekéstük a vonatot. Tanulság: ha Amerikában vagy, ne akarj okosabb lenni, mint egy amerikai! )

Végül persze megérkeztünk a nagyvárosba, rátaláltunk a Freedom Trail-re, tehát a kb. 4 km hosszú túraútvonalra, ami végigkanyarog a városon. Itt nagyon tetszett, ahogy keveredik a régi angol gyarmati idők vörös téglás építészete a modern felhőkarcolókkal. Rengeteget sétáltunk, és az egyik kedvenc városommá vált Boston.
Amit szerintem mindenképpen érdemes megnézni, az a Quincy Market, amit még az 1800-as években építettek és tulajdonképpen azóta is piacként működik. Ez a városközpont, lehet jókat enni és inni, hülyeségeket vásárolni és pénzt költeni. Gondoltam ez már elég nagy és civilizált város ahhoz, hogy egy kávézóban presszót tudjak rendelni, hát tévedtem :) Konkrétan espresso-ról az életükben nem hallottak a felszolgálók, még a konyháról is kijöttek a dolgozók, hogy a kis adag kávé (= 3 dl !) miért nem felel meg nekem, és hogy a fenébe képzelem, hogy sem cukrot, sem édesítőt de még tejszínhabot sem kérek??? Hiába próbáltam érvelni, hogy Európában ez egészen megszokott dolog, a kávéfőzőjük szerintük nem volt képes ennek elkészítésére, úgyhogy maradt az Americano!
Később még kimentünk a kikötőbe is, megnézzük a bostoni teadélután helyszínét, majd pihenésképp sétáltunk a kikötői parkban.

Térképrészlet

A második napunk is korán indult, el kellett jutnunk Bostonba, de útközben több megállót is terveztünk. A szàllásunkon volt reggeli! Bárcsak ne ettünk volna belőle... Kezdetnek gofrit sütöttem a kikészített "gyártósoron": egyik gép gombnyomásra adagolta a tésztát, másik gépbe beleöntöttem, megsütöttem, harmadikban pedig ragasztó-szerű szirupot csorgattam rá, és voilá kész lett az amerikai reggeli. A eredménye 4 összeragadt ujj, és pár elcsapott gyomor lett. Itt megfogadtuk, hogy nem vesszük fel az amerikai étkezési stílust, nehogy +10 kilóval menjünk haza.

Első utunk New Havenbe (CT) vezetett, a Yale Egyetemre. A város gyönyörű, a belváros régi kastélyokkal van tele, mndegyik egy-egy egyetemi szakhoz tartozik, és ezekben folyik az oktatás. Az épületek között parkok vannak mókusokkal... itt még a vizsgaidőszak is elviselhetőbb lehet.

Ezután a strand felé indultunk, hogy fürödjünk az óceánban. Hammonasset Beach State Parknál (CT) álltunk meg, ahol 82 fok volt! Farenheitben. A víz még elég hideg volt, a legtöbb helyi a homokos parton fetrengett vagy a füves részen barbecue-zott. Mi is inkább napoztunk és kagylásztunk. Mikor újra útnak indultunk még búcsúképp megcsípett egy hatalmas ronda bogár kétszer a lábamon, ami gyönyörűen belilult és vérzett, úgyhogy a kalciumpezsi mellett imádkozhattam, hogy nem valami ritka halálos dögcsótány volt :)

Ezután Mystic Seaport-ban (CT) álltunk meg egy rövid sétára, de simán egésznapos programot is lehetne tervezni az itt található kikötő és korabeli tengerészházak végigjárására. Emlékül vettem is magamnak egy Mystic-es poharat, és ahogy utólag számoltam a visszajárót észrevettem, hogy ez nekem 3 centbe került, mert az eladó 10 dollárból rosszul adott vissza. Szuper új poharammal elindultunk Rhode Island állam egyik városába, Newportba. Ez a miller környék, aki nem 3 szintes villában lakik, az jobb, ha összeszedi magát vagy elköltözik. Megcsodáltuk a palotákat és mentünk is tovább a célunk felé Massachussets államba. Itt pihenéskèppen Plymouth-ban megnéztük a Mayflower 2 hajót, találkoztunk magyarokkal, és egy kaparós sorsjegy megvásárlásával szerencsét is próbáltam, hátha meghosszabbíthatjuk a nyaralást. De nem jött össze, buktam 3 dolcsit, a Mystices pohár árát. Ez biztos a karma.

Azt még nem is említettem, hogy minden kiírt ár nettóban van, és a kasszánál szembesülünk csak a teljes árral és a megfizetendő adó összegével. 

Este végre Boston külvárosába értünk, ahol elfoglaltuk a szállást és gyalogszerrel megpróbáltuk megközelíteni a metroállomást. Mint kiderült (és ezt a helyiek is igazolták) csak a 6 sávos autóúton átfutva lehet elérni azt. Nagyon szimpatikus megoldás, de ez még semmi nem volt ahhoz képest mennyire ijesztő volt az állomás környéke éjszaka.
Itt ugyanis az a szokás, hogy az ingázó dolgozók hatalmas parkolóházakban leparkolják autóikat, és onnan a belvárosba már vonattal mennek. Csakhogy éjféltájt a kiürült sötét betonépület nem volt túl bizalomgerjesztő. Mindenesetre semmi probléma nem történt természetesen, és épségben visszaértünk a szállásra. 

Megérkeztünk Amerikába, és végre tudok egy kis időt szakítani az élmények leírására.
Budapestről egy 70 személyes kisgéppel utaztunk Varsóba, és bár csodálatos idő volt, a kis propelleres géppel meglehetősen "intenzív" volt a felszállás és landolás. 1 óra alatt Lengyelországban voltunk, ahol a TranzitDesk felkeresése után nyugodtan kivártuk a JFK-re tartó járat indulását.

A kb. 280 fős Boeing 787 Dreamliner már egészen más világ volt: annyi italt kaptunk amennyit csak akartunk, volt ebéd és uzsonna is, és egy komplett szórakoztatóközpont az üléseink előtt. A Trónok harcától kezdve az Ultron koráig rengeteg film, sorozat és játék közül válogathattunk, angol, lengyel meg valami kínai nyelven :-) A landolás simán ment, kivételesen nem fájt a fülem sem. Egy nyomtatványt ki kellett tölteni, hogy nem viszünk fegyvert, fertőzést vagy veszélyes anyagot az államokba.

Kiszálltunk a repülőből, és azt hittük túl vagyunk a nehezén... aztán megláttuk a bevándorlási kapuk előtt álló sort, ahova a nem-amerikai-állampolgàroknak kellett beállni. Kisgyerekes családokat előreengedték, de mi fáradtan, szomjasan és éhesen besoroltunk, 15 órája ébren és úton voltunk (ott még csak délután 3 óra volt) és itt még azt is mondhatják, hogy helloszia te ide nem jöhetsz be. Hát 1,5 óra várakozás után egy fekete hölgy fogadott minket (dolgozó fehér embert 3. napunkon láttunk először), amint meglátott minket, eltakarta a szemét a kezével, és az ujjai közül kikukucskált ránk. Ő volt az ellenőr, aki bepecsétel az útlevelünkre, hogy mehetünk vagy sem. Elég lazára vette a dolgot, szerintem elege volt a tömegből, gyors ujjlenyomat vétel után már mehettünk is a bőröndökért. Ezután az AirTrain-nel haladtunk tovább, ami a reptér termináljai közt ingyenesen jár, és elvitt minket az Alamo autókölcsönzőbe. 2015-ös Crysler 200c, New Jersey állambeli kocsival belevetettük magunkat a new yorki forgalomba, GPS nélkül! Merthogy a drága vagy 30 percig gondolkodott, hogy hol a fenében vagyunk és milyen térkép kell ide. De a kocsi nagyon tetszik, különböző stílusú zenék vannak feltöltve rá, tolatókamerás, 170 lóerős, bár utóbbinak itt semmi hasznát nem vesszük, mert max 65 mph-val lehet menni, amit igazából mindenki betart.
Rögtön Stamford (Connecticut) felé vettük az irányt a minimum 4 sávos úton, ahol nincs jobbratartási kötelezettség, és jobbról-balról sokszor index nélkül bevágnak élénk a kamionok is. Motorosok nem viselnek még bukósisakot sem, rövidgatyában tolják az autópályán is. Piros lámpánál lehet jobbra kanyarodni, kivéve ha ezt külön tiltja egy tábla. Mindentől eltekintve kényelmesen lehet közlekedni, és komolyan mindenki segítőkész! Járdán, boltban vagy bárhol megkérdezi a járókelő, hogy segíthet-e valamiben.

Gyorsan eljutottunk a szállásunkra, ahol a 4. emeleten kaptunk szobát. Ez azért érdekes, mert volt egy erkélyünk, ahova nem vezetett ajtó, sőt az ablak is be volt építve. Gondolták a szellőzést megoldja a légkondi. A wc-ről is említést kell tennem, mert egy csurigvizes kádhoz hasonlít leginkább... gondolom az átlagos amerikai hátsóhoz méretezték.
Még aznap elmentünk bevásárolni a helyi hipermarketbe. Nem apróznak el semmit, kannában kapod a kólát, színes extra cukros löttyöket, bezzeg az ásványvizet félliteresben. Bárhová mentünk, kb 1,5 literes jegeskávét szürcsölnek gyerekek és felnőttek, vezetés közben telefonálnaknak vagy sms-eznek. Az összes üzletben fájdalmasan hideg van a klíma miatt, míg kint 30 fok.
A sok furcsaság ellenére nagyon tetszik minden, a következő napokaban Boston felé indulunk, strandolunk az óceánnál, meglátogatjuk a Mayflower 2-t, és megnézzük Salemet is! ;-)

Brit töltőmet otthon EU konverterrel használom, itt ezt is át kellett alakítani:

Térképrészlet

Holnap reggel indul a repülő, kellően izgatott mindenki (kicsit túlságosan is)... pedig nincs mitől félni, sem elveszni, sem eltévedni nem fogunk! Akkor sem történik semmi, ha egy fésűt itthon hagyunk, bizonyára ott is lehet kapni!? Mivel holnap elég korán indul a repülő, ezért már a ma éjszakát Budapesten töltjük, hogy mégse hajnali 3-kor kelljen felkelni. Ergo a gépet sem fogjuk lekésni, így ezt üzenném minden kedves utazónak, aki már egy éve készül a nagy napra és mégis aggódni merészel:

Persze nem csak most lehet idegörlő a várakozás, lesz még néhány alkalom, amikor akár órákat is ácsorgunk!

• leszállás után még a repülőn ülve is eltöltünk valószínűleg fél-egy órát, mire a gép beérkezik a JFK 125 (!) kapuja közül a megfelelőhöz
• kiszállás után következik a Bevándorlási Hivatal tisztje, a csomagfelvétel, a bőröndök keresése, majd a vámvizsgálat. Leírni is fárasztó, de sajnos csak ezek után léphetünk végre az USA területére. Mindez akár 1-2 óra is lehet

Ezek alapján a leszállás idejéhez nyugodt szívvel hozzáadhatunk jó másfél órát, amikor megadjuk a bérautó tervezett felvételének időpontját. Ha az érkezési reptérről már bérautóval szeretnénk továbbutazni, akkor a reptéri autókölcsönzőktől érdemes bérelni, és ugyanoda visszavinni.

Ha többet kell autóznunk egyik pontról a másikra - elvégre Amerikában hatalmas távolságok vannak - egy napra soha nem terveztünk 4-500 km-nél több autóutat.

A megérkezés utáni első szálláshely kiválasztása is attól függ, hogy a gép mikor érkezik a reptérre. Ha késő este, akkor érdemes a reptéren, vagy a reptér közvetlen közelében egy éjszakára szállást foglalni. Viszont ha a gép napközben korábban érkezik, még aznap bevállalhatunk pár km autózást, ezáltal olcsóbb szállásmegoldást is találhatunk. Mi ez utóbbit választottuk.

A szálláshelyeket is úgy terveztük, hogy azokon a helyeken vagy városokban, ahová egész napos programot szerveztünk, lehetőleg este vagy délután érkezünk, és két napra foglaltunk szállást, így egy teljes napunk lesz megtekinteni a helyi látnivalókat.
Az átutazós egyéjszakás szállásokat is célszerű valami látványosság, vagy város közelében foglalni. Nem igazán szerencsés valahol az autópálya közepén lévő, mindentől távol lévő motelban éjszakázni, azokat főként a helyi kamionosok használják éjszakázásra.

A mi körutazásunk érinti Kanadát is, ahol a határárlépésre ugyancsak legalább egy órát kell szánni. Bár magyar állampolgároknak Kanadába utazáskor sem kell vízum, mégsem túl gyakori egy magyar család autóval az USA-Kanada határon, a határrendészet gondosan kikérdez minden utazót az úticélról, tervekről.

Ha azon szerencsések közé tartozol, akiknek a tengerentúlon él a gazdag amerikai nagynénije/tesója/haverja stb., akkor persze el lehet felejteni a szállásfoglalással és autóbérléssel kapcsolatos macerát. Ebben az esetben gratulálok, megspóroltál jó pár óra keresgélést, levelezést és telefonálást! De még Neked is szükséged lesz néhány fontos iratra, melyek költségével már elég pontosan lehet kalkulálni.

1. Útlevél és ESTA beutazási engedély

Az induláshoz először is kell egy útlevél, ami 7 500 magyar forintba kerül egy fő részére. Ez azonban még kevés lesz az utazáshoz, ki kell kérni az ESTA-t, az elektronikus vízumot, amit a Vízummentességi Program keretében lehet igényelni, és legfeljebb 90 napos látogatást engedélyez. Szerencsére ez online is igényelhető, egy teszt kitöltésével és a 14 dolcsi/fő befizetésével (kb. 3900 Ft) a miénk lehet. Meg kell adni az útlevélben szereplő néhány adatot, és az utazással kapcsolatos infókat.

2. Repülőjegy

Ha az első pontot kipipáltuk, rátérhetünk az utazás legköltségesebb részére, a repülőjegyre! Az árak között hatalmas különbségek vannak, ezért mi (pontosabban a Főszervezőnk: Apa) az utazás előtt egy évvel el kezdte figyelni az árak alakulását. Az összes légitársaság is kb. egy évre előre tervez, és eltérő ára van a közvetlen járatnak (többnyire ez a drágább), mint az átszállásos megoldásnak. Budapestről jelenleg nem is indul közvetlen járat az Egyesült Államokba, de Bécsből az Austrian Airlines naponta kettőt is indít New Yorkba, úgyhogy túl messzire nem kell menni ebben az esetben sem.

Mindenki eldönti, hogy milyen repülést szeretne, fontos-e a közvetlen járat kényelmi szempontból, vagy megpróbál spórolni az átszállással, és ha utóbbi mellett maradunk, akkor talán az sem mindegy, hogy Moszkvában, Varsóban, Londonban vagy Madridban kell átülni másik gépre...

Repülőjegyet is többféle módon lehet vásárolni, vehetünk közvetlenül a kiválasztott légitársaságtól, vagy repülőjegy árusításra berendezkedett online utazási irodáktól, illetve hagyományos utazási irodáktól. A döntést nagymértékben segítheti a többféle repülőjegy kereső weboldal is, bár itt nem lehet egyből vásárolni, de a kiválasztott járatra a jegyet már az adott utazási iroda vagy légitársaság oldalára irányítva megvehetjük.

3. Reptéri transzfer:
Nem akarok kihagyni egy költségtényezőt sem, szóval nem feledkezhetünk meg a a repülőtérre/ről való eljutás költségéről, parkolásról sem.

4. USA-ban elfogadott (dombornyomott) hitelkártya
Elméletileg (és a gyakorlatban is persze) elfogadják a nálunk bevált és megszokott nem-dombornyomott kártyát is. De a kasszásoknak van egy olyan rétege, főként az idősebb korosztály (no offense), akik biztos ami biztos alapon, nem is próbálják meg lehúzni a sima bankkártyát, mert az tuti nem működik és különben se akarjuk már átvágni mindenféle trükkel... Mi is készülünk egy dombor hitelkártyával - persze nem csak a városi legendák miatt -, és ha ügyesen használjuk, akkor a vásárlásokkal és visszatérítésekkel ki tudjuk gazdálkodni a kártyadíjakat (kb. 7500 Ft/év), és plusz külföldi utazási biztosítás is jár mellé.

5. Biztosítások
Az USA-ba és Kanadába való utazáskor elengedhetetlen, sőt kötelező a megfelelő utazási-,  beteg-, és baleset biztosítás. A dombornyomott hitelkártyákhoz jár külföldi beteg-, és balesetbiztosítás, de a tengerentúlon egyes orvosi ellátások díja olyan magas is lehet - akár több millió forint -, hogy jobban tesszük, ha kötünk külön betegbiztosítást is. Persze nagyon fontos a pozitív gondolkodás, és vonzzuk csak be a legjobbakat az Univerzumtól, de szerintem felelőtlenség lenne hosszabb útra biztosítás nélkül elindulni, és jobb félni, mint megijedni.
Ezenfelül nem árt, ha van biztosításunk poggyászra és az értékekre is, a hosszú repülőutakon gyakran elkeverednek a poggyászok, pláne ha átszállásokat is terveztünk.
Itt még megfontolandó egy útlemondási biztosítás is, az előre nem látható, váratlan események miatt.

6. Étkezés
Enni kell, nincs mese! A pénztárcánktól függ, hogy Michelin-csillagos éttermekben vagy sarki gyorskajáldákban költjük el az ebédünket. A mi stratégiánk ebben az esetben az volt, hogy meghatároztunk egy napi, fejenkénti keretet, amiből aztán mindenki olyan ételt vesz, amit akar. Biztos van, aki hetekig képes lenne a pazar amerikai konyha műremekét, a hamburgert vacsorázni, azért én erősen bízom a változatos kínálatban.

A BigMac kb. 5 USD, Kanadában egy picit olcsóbb, és egy pizzériában kb. 10 dollárért tudunk rendelni egy közepes pizzát.

7. USA prepaid SIM kártya
Biztos mindenkinek hiányzik valaki otthonról, szóval ha sokat akarunk hazafelé telefonálni, nem árt egy olyan mobil amit tudunk az USA-ban használni: 3 sávos és nem hálózatfüggő. Ehhez vehetünk egy SIM kártyát (60 dollárért), amihez természetesen USA mobilszámot kapunk, 2-3 GB mobilnettel. Egyébként a hazai szolgáltatót is lehet használni roamingként, egy indított hívás díja 325 Ft/perc, a fogadott hívás ára 150 Ft/perc. Az SMS küldés pedig 122 Ft. A mobilnet roamingot pedig felejtsük el, mert a gatyánk is rámegy, ha bekapcsoljuk. Ha mégis netezni szeretnénk, idéntől vásárolhatunk Világ Net Hetijegyet közel 4000 Ft-ért, amiért 100MB adaforgalmat kapunk cserébe, ami Facebookon bejelentkezni elég, de böngészésre kevés. Különben pedig a városokban, éttermekben, turista központoknál és a legtöbb szállásnál van Wifi szolgáltatás, szóval valamilyen formában biztos tudunk üzenni az otthonmaradt ismerősöknek. (Amúgy meg jó észben tartani, hogy 6 óra időeltolódás miatt nem lehet illik bármikor hazacsörögni egy kis élménybeszámolóra.)

8. Fő látványosságok, belépőjegyek
A fő turistalátványosságokra a jegyet nem ritkán fél évvel korábban le kell foglalni, pl. Szabadság szobor. Bárhova is látogatunk, előtte próbáljunk meg online jegyet vásárolni, vagy legalább foglalni, így nem csak a helyünket biztosítjuk, de sokszor akciós áron juthatunk hozzá a belépőhöz.

Remélem nem felejtettem ki semmit, ennyi mindennel kell számolni, ha amerikai körutat szervezünk. Nálunk már megindult a visszaszámlálás, jövő héten utazunk! :)

Sokakban felmerül a kérdés, hogy mennyibe fog mindez kerülni, és mire lehet szükség? Ezeket gyűjtöttük össze mindazoknak, akik hasonló utazásban törik a fejüket!

Amint letisztáztuk a nyaralás főbb állomásait, szállást és autót is kellett szerezni. Persze a legtöbb dolgot el lehet intézni helyben, spontán is, de az sok időt és energiát vehet el. Ha mindent előre lefoglalunk, biztosak lehetünk benne, hogy milyen szobában és környéken tudunk megszállni.

A szállásfoglalás bizonyult a legnehezebb feladatnak, ezért ezzel kezdeném. Már rövid keresgélés után is megállapítottuk, hogy minél közelebb van a szállás a városközponthoz, annál drágább. Viszont azt is figyelembe kell venni, hogy minél távolabb kerülünk a belvárostól, annál többe fog kerülni a beutazás és parkolás. A végösszeg hasonló lehet mindkét esetben.
Az amerikai szállások árait mindig nettó összegben hirdetik meg, erre kerül többféle adó, például az áfa (VAT), ami államonként változó, kb. 12-16%, és az idegenforgalmi adó plusz 2-4%-ot jelenthet. Mi az alábbi helyeken keresgéltünk és foglaltunk szállásokat:

• booking.com
• expedia.com
• super8.com
• motel6.com - USA egyik legolcsóbb motel hálózata a Motel6.

Érdemes kalkulálni a reggelivel is, sok esetben lehetőség van étkezést igényelni.

Az autóbérlés ennél kicsit egyszerűbb, hiszen csak egy kocsira lesz szükségünk. Számos foglalási lehetőség létezik, levelezhetünk közvetlenül a szolgáltatóval, online közvetítőn keresztül is válogathatunk (Expedia, Orbitz, Kayak), vagy hazai utazási irodát is megkérhetünk, hogy intézzék ezt helyettünk.
Mi utóbbit választottuk, így előre forintban kifizettük a bérautót és a biztosításokat is. Azt ajánlom, legyen törés- (CDW), lopás- (TP) és felelősségbiztosítás (SLI) is a járműre, ezért nem árthat, ha kötünk ún. Excess Refund biztosítást.
Amit érdemes még megnézni, ha autót szeretnénk bérelni: Hertz, National, Alamo, Dollars! Ezek a legnépszerűbb cégek ebben az "iparágban", és messziről jött ember abban bízik, amit a legtöbben használnak.

Ha már itt tartunk, nézzük az üzemanyag árakat! A tervezett távolságokból tudtunk kalkulálni az üzemanyag kiadásainkkal. Mint majdnem minden, ezek az árak is változóak az Államokban. Jellemzően 2,40 - 2,90 USD/gallon áron vásárolhatunk, ez kb. 180-210 HUF/liternek felel meg! Nem is rossz, mi? Kanadában picit magasabb áron, 1 - 1,2 CAD/liter áron kapható a benzin, ami 224-260 HUF/liter.

Attól tartok nem az autóbérlés lesz a legnehezebb, hanem a vezetés és parkolóhely keresés New York vagy akár Boston irdatlan tömegében. Meglátjuk... de előre jelezném, hogy én biztos ami biztos, az anyósülésről fogom "csodálni" a forgalmat. :)

Ha már utazás témánál tartok, rátérek a metró, busz és egyéb helyi közlekedési megoldásokra. A busz és metrójegyek ára is városonként változó, de ezen nem lepődtünk meg, itthon is így működik ez. Átlagosan 2-3 USD/út díjjal számolhatunk, de érdemes lehet napijegyet váltani, ami 10-15 USD fejenként. Ha több napra szeretnénk bérletet venni, akkor a New York City heti metró és buszbérletért 29 dollárt kell fizetnünk. Az aktuális utazási díjakért mindig érdemes a város weboldalára ellátogatni.

Átnéztük a szállást, az autót és egyéb utazási költségeket. Vissza van még:

• útlevél
• nemzetközi jogosítvány
• ESTA vízum
• hitelkártya beszerzés
• repülőjegy
• reptéri transzfer
• biztosítás, útlemondási biztosítás
• étkezés
• USA prepaid SIM kártya
• fő látványosságok, belépőjegyek

A következő bejegyzésben ezek beszerzési idejét, költségeit és lehetőségeit mutatjuk be a tapasztalataink alapján!

Mindenkinek megvan a maga kis komfort zónája, ameddig hajlandó egyénileg elutazni, ahova nem nagy fáradtság elvinni a családot, tudja mit kell tenni, ha baj van és megérteti magát a helyiekkel, ha lerobban az autó.

Úgy gondolom nekünk ez a határ Európáig terjedt ki. Ázsiába nem merészkedtünk, és tengereket sem szeltünk át egy új földrész felfedezéséért. Azonban két éve felmerült bennünk a gondolat, hogy mégiscsak el kellene látogatni más kontinensre is, hiszen annyi mindent nem láttunk még a világból. Persze nem pár napos pancsolásra és napozásra gondoltunk, arra ott van a Balaton. Igazi felfedező út kell nekünk!

Na de miért pont Amerika? Hiszen messze van, sokat kell repülni és ott az a rengeteg "hülye amcsi", a tömeg és felhőkarcolók... minden filmben ezt látjuk, mi ebben a kaland? Pedig nem csak ennyiből áll ez az óriási ország, annyi a látnivaló, a szép tájak és sok izgalmas élményt tartogathat számunkra, ha ügyesen megszervezzük. Nem elhanyagolható szempont persze az sem, hogy talán ez a földrész hasonlít leginkább az Európában megszokott kultúrához, és olyan nyelven beszélnek, amit mi is megértünk (remélem).

A cél az Amerikai Egyesült Államok, de annyi mindent megnéznénk, hogy egy élet nem lenne elegendő rá. Egy hosszas brainstorming után megegyeztünk, hogy New York és a Niagara vízesés biztos célpontok, így ezek köré kell megszervezni az utat. Az időpontban nem volt igazán választási lehetőség, mindenkinek pontosan ugyanaz az egy hónap jöhetett szóba, legalább ennyivel egyszerűbb a helyzetünk. A körülbelül 20 napos körutazás során bejárunk 10 amerikai államot, és átlépünk a kanadai határon is, hiszen arról az oldalról érdemes megcsodálni a hatalmas vízesést. Végül zárásként eltöltünk 5 napot a Nagy Almában.

A szervezés részleteivel, a beszerzendő papírokkal és a pontos útitervvel később jelentkezünk! :)

Apa régi álma volt, hogy autóval végigjárja Amerikát és Kanadát, lássa a Nagy Almát és átélje élete legnagyobb kalandját.

A cél adott volt, már csak szervezni kellett. Na de hogy áll neki egy magyar család a majdnem egy hónapos körútnak? Hozzávalók:

• Kell egy két lábon járó GPS, akinek a GoogleMaps minden kis utcája már a fejében van, és veszi a fáradtságot, hogy előre megtervezi az utat, lefoglalja a szállásokat és beszerez mindent a családnak. Ő Apa.

• Kell egy családi pénzügyminiszter, aki úgy tud kalkulálni a bevételekkel és kiadásokkal, ahogy senki. Ő Anya.

• Kell valaki, aki elég amcsi sorozatot nézett, hogy kommunikálni tudjon a tengerentúliakkal, ez lennék én.

• Na és persze minden csapatba kell egy bodyguard, aki jelenlétével is elűzi a piti bűnözőket, ő az én nagy kisöcsém.

Ha minden megvan, amire szükség lehet, akár indulhatunk is, nem?