A második napunk is korán indult, el kellett jutnunk Bostonba, de útközben több megállót is terveztünk. A szàllásunkon volt reggeli! Bárcsak ne ettünk volna belőle... Kezdetnek gofrit sütöttem a kikészített "gyártósoron": egyik gép gombnyomásra adagolta a tésztát, másik gépbe beleöntöttem, megsütöttem, harmadikban pedig ragasztó-szerű szirupot csorgattam rá, és voilá kész lett az amerikai reggeli. A eredménye 4 összeragadt ujj, és pár elcsapott gyomor lett. Itt megfogadtuk, hogy nem vesszük fel az amerikai étkezési stílust, nehogy +10 kilóval menjünk haza.

Első utunk New Havenbe (CT) vezetett, a Yale Egyetemre. A város gyönyörű, a belváros régi kastélyokkal van tele, mndegyik egy-egy egyetemi szakhoz tartozik, és ezekben folyik az oktatás. Az épületek között parkok vannak mókusokkal... itt még a vizsgaidőszak is elviselhetőbb lehet.

Ezután a strand felé indultunk, hogy fürödjünk az óceánban. Hammonasset Beach State Parknál (CT) álltunk meg, ahol 82 fok volt! Farenheitben. A víz még elég hideg volt, a legtöbb helyi a homokos parton fetrengett vagy a füves részen barbecue-zott. Mi is inkább napoztunk és kagylásztunk. Mikor újra útnak indultunk még búcsúképp megcsípett egy hatalmas ronda bogár kétszer a lábamon, ami gyönyörűen belilult és vérzett, úgyhogy a kalciumpezsi mellett imádkozhattam, hogy nem valami ritka halálos dögcsótány volt :)

Ezután Mystic Seaport-ban (CT) álltunk meg egy rövid sétára, de simán egésznapos programot is lehetne tervezni az itt található kikötő és korabeli tengerészházak végigjárására. Emlékül vettem is magamnak egy Mystic-es poharat, és ahogy utólag számoltam a visszajárót észrevettem, hogy ez nekem 3 centbe került, mert az eladó 10 dollárból rosszul adott vissza. Szuper új poharammal elindultunk Rhode Island állam egyik városába, Newportba. Ez a miller környék, aki nem 3 szintes villában lakik, az jobb, ha összeszedi magát vagy elköltözik. Megcsodáltuk a palotákat és mentünk is tovább a célunk felé Massachussets államba. Itt pihenéskèppen Plymouth-ban megnéztük a Mayflower 2 hajót, találkoztunk magyarokkal, és egy kaparós sorsjegy megvásárlásával szerencsét is próbáltam, hátha meghosszabbíthatjuk a nyaralást. De nem jött össze, buktam 3 dolcsit, a Mystices pohár árát. Ez biztos a karma.

Azt még nem is említettem, hogy minden kiírt ár nettóban van, és a kasszánál szembesülünk csak a teljes árral és a megfizetendő adó összegével. 

Este végre Boston külvárosába értünk, ahol elfoglaltuk a szállást és gyalogszerrel megpróbáltuk megközelíteni a metroállomást. Mint kiderült (és ezt a helyiek is igazolták) csak a 6 sávos autóúton átfutva lehet elérni azt. Nagyon szimpatikus megoldás, de ez még semmi nem volt ahhoz képest mennyire ijesztő volt az állomás környéke éjszaka.
Itt ugyanis az a szokás, hogy az ingázó dolgozók hatalmas parkolóházakban leparkolják autóikat, és onnan a belvárosba már vonattal mennek. Csakhogy éjféltájt a kiürült sötét betonépület nem volt túl bizalomgerjesztő. Mindenesetre semmi probléma nem történt természetesen, és épségben visszaértünk a szállásra.